Kedves Naplóm! :)

Nincs más választásom, elköltözünk. Már össze is csomagoltam régi életem részleteit húsz nagy dobozba. Anyám azt hiszi , hogy ezzel jót tesz nekem , de ő semmit sem tud azt életemről. Újfater is tisztára pörög, szerintem annak örül ennyire, hogy Apám emlékét így hátrahagyhatjuk. Ez nem ilyen egyszerű. Most rá kell vennem magam , hogy abban higgyek , hogy velem lesz és nem tűnik el, ha már nem élek itt az Ő házában. Nehéz meggyőzni magadat, hogy amiben eddig hittél, az mostantól már nem érvényes és kész.

A barátaim,mármint a deszkások és Julie már elbúcsúztak tőlem. Kaptam búcsúajándékokat is. Vettek nekem a kedvenc csokimból, meg aláírtak nekem mind egy pólót. Emellett kinyomtattak egy csomó képet ,amik rólunk készültek és ebből összeállítottak egy fotóalbumot. Talán ez volt a legjobb ajándék eddigi életemben. Ez alapján legalább mindig tudni fogom , hogy ki is voltam régen. Igen régen. Van egy olyan érzésem , hogy amint elhagyom ezt a helyet meg fogok változni. Ez nem kívánatos változás, nem akarok más lenni. 'Újlány' sem szeretek lenni, főleg azért nem mert, nehezen barátkozom.

Jordan. Hát ő nem fogadta valami jól. Teljesen kifordult önmagából, kicsit meg is lepett a viselkedése. Kiabált, mintha én is el akarnék menni innen, megvádolt , hogy neki soha nem is voltam fontos. Majd elhúzott, úgyértem a parkban találkoztunk és eldeszkázott. Én pedig nem mentem utána, nem láttam értelmét.Hadd dühöngje ki magát, talán egyszer megbocsát vagy valami ilyesmi, vagy belátja , hogy én is maradni akarok. Mindenesetre két nap múlva indulunk, annyit tudok és még a terveim között szerepelt ,hogy írok egy pár búcsúlevelet. Egyet elrejtek a házban, egyet adok Julie-nak, egyet pedig Jordannak.

Úgy tűnik nincs már más hátra nekem , mint ,hogy elbúcsúzzam mindentől , amit csak ismerek. Szóval azt hiszem felkapom a deszkámat és bejárom a várost a playlistemmel a fülemben. Tehát most gyorsan befonom a hajam felkapok egy fullcapet és a deszkámat. Maga alá temetett az élet legnagyobb hulláma. Anyám és újfater döntései a lehető legrosszabbak , amit valaha is el kellett szenvednem. Lehet, hogy nem lesz olyan rossz az új hely , de akkor sem itt leszek , ahol már 15 éve élek és szeretem. El kell hagynom az otthonom...Talán örökre...

csók...:)

folyt.köv.