Kedves Naplóm! :)

Akaratom ellenére megtörtént, amit nagyon úgy néz ki, hogy nem kerülhettem el. Elköltöztünk. A legnehezebb pillanat talán az volt mikor a költöztető céges pasasok kipakolták a bedobozolt holmijainkat és feltették egy teherautóra. Majd mi is beszálltunk a kocsiba és újfater beletaposott a gázpedálba. Órákat utaztunk, de a gondolataim mind csak otthon jártak, az otthonomban , ami már többet nem volt az enyém. Homeless lettem hiába is volt avagy lett és lesz is hol laknom.

Az új környék , hát kb ugyanolyan nagyságú, mint régen csak egy kicsit kisebbnek éreztem. Mire véget ért a nagy utazás , és megálltunk egy normális kinézetű egy emelettel és egy földszinttel rendelkező ház előtt, nagyon elfáradtam. Anyám meg újfater , sőt még a két újhugi is tisztára belelkesültek és kipattantak a kocsiból. Anyám lelkesen indult a ház felé és mutogattak a hugiknak a házat. Én ültem az autó hátsó ülésén és néztem ki az üvegen át az új világomra. Valahogy nem akartam megismerni, a régit akartam. Nem vagyok drámakirálynő, sem hisztis ,de a régit akartam és bár foggal-körömmel küzdöttem érte, elvesztettem, talán örökre. Magamban szörnyen nehéz lesz túllépni ezen ,de hatalmas nagy levegőt vettem és kilöktem újfater kocsijának ajtaját és kiszálltam. 

A többiek nem nagyon törődtek velem, mert szerintük túl fogom élni Apa házának elvesztését és még majd tetszeni is fog itt nekem, mert állítólag itt is lesznek barátaim és tudok majd deszkázni is. Ha ismernének akkor tudnák, hogy ez számomra csak a felszín, ezek a dolgok elhanyagolhatóak. De ők nem ismernek engem, talán még magukat sem igazán jól.

A költöztetők is megérkeztek behordtak és pakoltak mindent a házba. Engem valójában nem is érdekelt, hogy hova kerüljön a kanapé meg a könyvespolc a nappaliban, Anyámnak ezek voltak csak a gondjai. Nekem azonban új suli, nulla barát itt, és egy idegen szoba , amit még a magamévá kell változtatnom. Hála mindennek , ami vagy van , vagy nincs az égben péntek van és csak hétfőn kezdődik a suli. Hurrá...se! Mindenesetre felbotorkáltam az új szobámba. Ami egyenlőre csak ki volt festve, a bútoraim és a holmijaim dobozokban hevertem a szoba közepén. Anyám ígérete szerint ott volt az erkély, talán ez lesz a kedvenc helyem, gyönyörű a kilátás az erdőre és a város egy részére. Meglepetés gyanánt ott volt még egy másik ajtó , ami a szobából nyílt, elsőre nem esett le, de aztán benyitottam és egy fürdőszoba volt. Életemben először lesz saját fürdőszobám. Bár 15 évig el voltam nélküle, de azért annyira nem lesz hátrány , hogyha rendelkezem egy ilyen helyiséggel. Majd holnap beszámolok még sok mindenről...

csók...:)

folyt. köv.